A motor, ami nem tud elavulni - Yamaha XVS1100 Drag Star -

Ugyan eltelt 25 év, de sokan emlékszünk a fölhördülésre, amikor az ezeregyes DragStar megjelent: a japán konkurenciához képest hihetetlenül dögös volt, nagyon jól eltalálták a kellő távolságból merev vázasnak ható custom stílust, amit a Harley a Softail modellcsaládjával éppen a csúcsra járatott.

A piaci logikát megfordítva a Yamaha előbb a kistestvért, az XVS650-et mutatta be. Motorosok tízezrei estek azonnal szerelembe, s a gyáriak a meredeken felívelő eladások alapján nem érezték kockázatosnak, hogy a TR1 óta szorgalmasan életben tartott, a Viragóban is bizonyított léghűtéses 1100-as blokkal összehozzák az utóbbi évtizedek egyik legszebb és legletisztultabb gépét.
A nyomatékra hangolt V2-es pompásan érvényesült az alacsonyra szabott vázban – a mérnökök ügyeltek arra, hogy ami szép vagy funkciójában izgalmas, az látható is legyen. A túlzások mentes formaterv a titka annak, hogy a külső 2024-re sem avult el, ugyanolyan öröm ránézni a DragStarra, mint újkorában. Vagy tán még nagyobb?
A kardánhajtás nem csak a szemnek szép, hisz az alacsony gondozásigényű alkatrész meg is könnyíti a motoros életét. A két, 37-es torkú Mikuni karburátor nem csak jó gázreakciót ígér, de a remek hangolásnak hála a fogyasztás is korrekt értékek között marad.
Az 1063 köbcentis kéthengeres 8,3:1-hez kompresszióval dolgozik. Az ereje nem tűnik soknak a 278 kilóhoz, de a 60 lóerő tisztességesen megmozgatja a Yamahát. Az ötfokozatú váltót sem kell sokat használni, hisz a 82 Nm-es nyomaték megbirkózik a felpakolt géppel. Érdemes is néha rátenni a csomagokat, majd megindulni a tenger felé: az alacsony ülés, a kitolt lábtartó hosszú távon is kifejezetten kényelmessé teszi. A túrázásban a megbízható, kiforrott technika is partner lesz – a blokk alapját meg 1981-ben mutattak be, s nem véletlen, hogy a folyamatos fejlesztéseknek hála több évtizedig sikerrel szolgált.
Az egész koncepció szerethetően egyszerű, a célnak megfelelő: az első kerék 110/90-M18, míg a hátsó 170/80-M15 gumikat kapott, amelyek hagyományos első és központi rugós hátsó futóművel csatlakoznak a vázhoz. A fronton kettő, a hajtott végen egy féktárcsa dolgozik az 1640 milliméter tengelytávú DragStaron. Erre bátran mondhatjuk, hogy hosszú és lapos, hisz az ülésmagasság is mindössze 690 milliméter!
A műszer a 17 literes tank közepén kapott helyet – túl sok információt nem ad, de ne is várjunk tőle. Minek is kéne több? A csillogó V2-es nem a matekolásról, hanem az élvezetes gurulásról szól: feneket a nyeregre, tenyeret a markolatra és indulás, pöfögjünk csak át a világon!