A Sötét Nagyúrra muszáj figyelni - Suzuki M1500 -

Amikor megjelent, a formája szinte felfoghatatlanul menő volt – aki a 2008-as párizsi szalon fotóit böngészve nem merevedett le egy pillanatra a Suzuki M1500 látványától, az egy szatyorban lakott és nem érezte a korszellemet.
A kétezres évek második felének a power cruiser volt a kulcsszava: lapos, hosszú és erős motorok épültek a custom műhelyekben, amit a Suzuki ügyesen észre is vett, majd a 800-as és az 1800-as kéthengeres közé bedobta ezt a gépet. Formája ultramodern volt, kontúrjai meggyőzőek – mivel kifejezetten jó áron mutatkozott be az óriási V2-es, sokan azonnal két lábbal ugrottak a malacperselyre és rongyoltak a motorszalonba, hogy megszerezzék a másfél literes dögöt.

A Suzuki nagyon korán ráérzett a custom műfajra, sőt, az 1400-as, kecses Intruder még most, 2021-ben nagyon szépnek számít – a sallangmentes dizájn, a jó arányérzékkel megrajzolt motor motorosok százezreinek lopta el szívét. Az M1500 esetében azonban nem a klasszikus formanyelv volt a cél, hanem a maszkulin, rosszfiús, jövőbe mutató külső: nem csoda, hogy az általunk kínált motor előző gazdája is épp Star Wars airbrusht álmodott az elemekre. Ugye, hogy a lámpamaszkba nem is nehéz belelátni valamelyik rohamosztagos sisakját?

A vaskos csövekből hegesztett vázhoz modern futómű járt – akkoriban még tombolt a széles hátsó gumik (érthetetlen) divatja, így ide is egy 200/50-est szereltek, bár a 17-es kerekeivel teljesen korrektül fordul az alacsony súlypontú motor. Amiből lehet, könnyítettet szereltek, sok a tartós műanyag, de ennek köszönhetően tudták normális szinten tartani a tömeget, amely 328 kiló – a műfajban ez nem számít sokkolónak.
Teljesítménye 80 lóerő, amit 4800-as fordulaton ad le – az amerikai gépek huttyogását nem tudja a japán V2, magasabb fordulatszám-tartományban dolgozik, de a járása elképesztően finom. Se vibráció, se makrancos rázkódás: csak megtekerjük a gázmarkolatot és a 126 Nm-es nyomaték bámulatosan megtolja a Suzukit. Meglepő módon nagyon is kedveli, ha kicsit felpörgetjük, ha megkínáljuk pár fickós gázfröccsel: az ötfokozatú váltó finoman, kis erővel, lyukak nélkül kapcsolgatható.

A futómű hangolása is megegyezik a kéthengeres szívvel: ahhoz, hogy kihasználjuk, mire képes, viszont nem ártanak a jó utak, a sima aszalton meglepően szépen viselkedik méretei s a 1690 milliméteres tengelytávja ellenére is. Amikor megjelent, néhány kritika érte a fékeket, de jobb minőségű betétekkel ezen sokat lehetett javítani.
A fenék 716 milliméter magasra kerül. Az üléshelyzet macsós, a dragbar kormányhoz kicsit előre dőlve férünk oda – nem biztos, hogy ez az pozíció interkontinentális túra záloga, de tény, hogy pokoli jól mutat. A hátsó nyereg megfelel a kategória elvárásainak, azaz egy hétvégi kanyarhoz oké, de aki sokkal messzebb menne, inkább valami túramotort válasszon magának.

A befecskendezővel szerelt M1500 fogyasztása 6 liter körül alakul, azaz a 18 literes tankjával akár 300 kilométert is megtehetünk. Természetesen érdemes hamarabb is megállni – annak ellenére, hogy a dizájn már 13 éves, ezt a csillogó V2-es még ma is mindenhol megnézik. Nem csoda: a Sötét Nagyúrra mindenki kíváncsi!

2021.03.25