A szépség nem megy ki a divatból - Yamaha Drag Star -

A Yamaha sokáig nem érzett rá a custom témára. Hiába voltak műszakilag megbízhatók a V2-es modelljeik, az összes Virago túl barokkos, túl körmönfont volt – hiányzott belőlük az a dög, ami miatt az ember nem megmosolyogva, hanem zsigereiben vágyakozva fordulnak utánuk. A nyolcvanas évek softchopper divatja nagyon gyorsan cikivé vált egy évtized alatt, így Japánban érezték, valami tenni kell, valami olyat kell adni a rockereknek, hogy pusztán a látványtól átmelegedjen rajtuk a bőrgatya.
Amikor 1997-ben bemutatták a 650-es Drag Start, egy pillanatra mindenki kapkodta a levegőt. A dizájn telitalálat volt, tökéletes és letisztult – igaz, hogy a gépre azonnal ráugró vevők lelkesen rojtozták agyon, de még a koporsónyi bőrtáskák, a szögecsek vagy a világító szemű sárhányósasok sem tudták elrejteni, milyen jó kis gyári custommal gazdagodott a középkategória.
Az XVS elődje a majdnem két évtizedet megért Virago 535 volt, ami nem csak akkor, de még ma is megbecsült gépe a custom-szcénánank. A formatervét azonban már a gyártási ciklusa alatt meghaladta az idő, így nem véletlen, hogy a Yamaha olyan gépet szánt utódjául, amit nem csak az adott pillanatban csinosabb, hanem a jövőbe nézve is időtálló. Sikerült: az alacsony üléspozíciójú, a Harley Softail vázkoncepcióját ügyesen megidéző gép pont azt adta, amiről sokan akkor és most is álmodnak.
A Drag Start kitörő lelkesedéssel fogadták a motorosok, és a szeretet később sem apadt el, hisz nem csak megbízhatónak bizonyult, hanem a karaktere is remek volt. Tegyük hozzá, a mérnökök biztosra mentek, ahhoz nyúltak, ami már bizonyított. A négyütemű kéthengeres az 535-ös közeli rokona, a furat-löket arányt 5 és 4 milliméterrel megnövelték: a 81x63-as érték 649 köbcentit eredményezett.
Több konkurenssel szemben a Yamahánál azt vallották, hogy minden legyen az, ami – nem bajlódtak kamu hűtőbordákkal meg a vízhűtő eldugásával. Az XVS motorja becsületes léghűtéses, ami mögött büszkén vonzza a tekintetet a hajtóláncnál alacsonyabb karbantartás-igényű kardántengely. Ugyan negyven lóerejével nem szaggatja föl az aszfaltot, de az 51 Nm-es nyomaték nagyon szépen épül fel, öröm csak úgy bóklászni a géppel. Érezni, hogy lenne még benne tartalék, nincs kihegyezve. Ez pont a köztudomású tartósságuk egyik záloga.
Az ötfokozatú váltó amolyan japános, precíz, jól kapcsolható, elég finoman megbökni egy újabb gangért. Mivel a tengelytáv aránylag hosszú, 1625 mm, ezért nem kell szűkölködni, az utasnak is jutott hely. Ugyan a nagyon rossz utakat a 140 első és 86 milliméter hátsó rugóútjával nem kedveli, de általánosságban kimondható, hogy minden körülmény között toleráns és jól vezethető marad. A Drag Star nem kicsi, azért nem tűnik kezdőmotornak, ennek ellenére az A2 kategória egyik jolly jokere. Mi is bátran ajánljuk!

2024.09.20