A túrázók V4-es királya - Honda VFR1200X Crosstourer -

Ez egy Honda csúcsmodell – mi mást kéne még mondani? E két szóban minden van, ami emellett a modell mellett szól. A külső és a bámulatos részletek már csak fűszernek számítanak.

A világ legnagyobb motorgyára már évtizede óta otthon van a terepen – a hetvenes években az Elsinore tette őket naggyá, de az utcára alkalmas tereptúra gépek között is végig jelen voltak – elég, ha eszünkbe jutnak a remek négyütemű, sorkettes CL scramblerek.

Üssön a terepen, legyen remek az aszfalton, ez volt a koncepció. Igazán naggyá az Africa Twinnel váltak, amely sokak szerint máig a világ legjobb motorja. Az utódját kicsit felhizlalták, de a túrázóknak pont ez kellett: a teherhajónyi nyomaték és a kényelem a Varaderót is népszerűvé tette. A VFR1200-ra alapuló Crosstourert még ennél is komolyabban gondolták: méltóságteljes, mint egy elefánt, de ha gázt adunk, úgy sprintel, mint egy gepárd – igaz, ez nem fárad el 100 méter után.

Az eredeti blokk 173 lóerős volt, de a 76 fokos hengerszögű, Unicam hengerfejjel szerelt négyhengerest 130 lóra vették vissza – a módosított vezérműtengellyel és az eltérő szelepnyitási értékekkel nyomaték felé vitték el a Hondát. Ennek köszönhetően döbbenetes lentről megindul; ha manuális váltóval használjuk, 9500-ig is lazán elpörög.

A japánok mindent beletettek: a DCT dupla kuplungos már nem a butácska első generáció. Automata, de ne tévesszük össze a nagymotorokon aránylag idegsítő CVT rendszerekkel – itt tényleg vannak fokozatok, csak a kuplung és a kapcsolás robotizált. Két kuplungtárcsa dolgozik, az egyikhez a páros, a másikhoz a páratlan gangokat osztották be: amikor az első zár, a párja már löki is oda a következő fokozatot. Az eredmény? Fele annyi idő alatt történik minden, mint amit megszoktunk! A DCT vezérlésének gombjai a kormányon találhatók: normál és sport mód között is választhatunk.

Ennyi erőhöz nem árt a kipörgésgátló: a Hondánál ez TCS névre hallgat. Igazán finomra lőtték be, sokszor aszfalton csak azt vesszük észre, hogy a műszerfalon felvillan a működést jelző LED. Az ABS-szel kiegészülve remek párost alkotnak – érezni, hogy a VFR1200X mindent megtesz a biztonságunkért.

Akik még csak láncos motort vezettek, gyakran aggódnak a kardán miatt: a Crosstourer lengőkarba szerelt kardántengelyének két része el tud egymáshoz képest fordulni, aminek eredményeként döbbenetes simák a teherváltások. A 126 Nm nyomaték miatt a váltó alig dolgozik, keveset forog a V4-es blokk: 130-nál alig négyezer a fordulat.

Érthetetlen, hogy az ekkora test mitől válik ilyen kezelhetővé, néha olyan érzés, mintha megvesztegették volna a fizikát: a kényelmes nyeregben akkorákat boríthatunk, hogy az útszéli gyom kopog be a sisakon. A másik véglet is remek – lassan is stabil a gép.

A Honda túramotorja murván és aszfalton is betyáros, a hangja pedig gyári dobbal is férfias. A gyönyörű felnik, az okosan megtervezett részletek viszont nem csak a szemnek szólnak. A praktikum és a szépség most egy csomagban jár. Naná, hiszen ez egy Honda csúcsmodell.