Az időtlen szépség - Honda CB1100, 2013 -

Tavaly ősszel ünnepeltük a félévszázados jubileumát a Honda CB750 bemutatásának. 1969. október 15. nagy nap volt a motorgyártás történetében, hiszen a japánok utcai motorja egy nagy űrt töltött be – előtte nem létezett megfizethető áru utcai superbike.

Sokan hamis elsőségeket tulajdonítanak neki, állítva, hogy ezen volt az első tárcsafékkel felszerelt motor, de ez nem igaz, hiszen mechanikussal egy Jawa krosszmotor, a Lambretta vagy az MV Agusta is bőven megelőzte. Az első utcai sornégyes legendája is jól hangzik, de szintén bukta: a pionír a cseh Slavia volt, megelőzve a belga FN-t is. A keresztben beépítettek között az olasz Gilera volt, aki felismerte ennek a konstrukciónak az előnyeit. A Honda CB750 zsenialitása abban rejlett, hogy a modern technikát, a korrekt minőséget olyan megfizethető áron kínálták, hogy egy bérből és fizetésből élő nyugati fiatal meg tudta vásárolni a léghűtéses, 69 lóerős szépséget.

A siker nem maradt el, évtizedekre meghatározta nem csak a Honda fejlesztési irányát, hanem az egész motorpiac gondolkodását. Cégen belül is legendák követték, gondoljunk csak a nyolcvanas évek egyik legszexibb modelljére, a CB900-ra, ami tulajdonképpen a mai, modern CB1100 egyik elődje.
A Honda a retróhullám tetejébe dobta bele ezt a modellt. Amíg a japán belpiacra időről időre kiadtak pár klasszikus szépséget – gondoljunk csak a CB400SS-re, ami kínai klónként máig él és olyan márkák árulják saját név alatt, mint Romet, a Mash vagy a Jawa –, de ilyen nagyköbcentis időutazó nem nagyon akadt a házban. Miután látták, hogy a Triumph, a Kawasaki, a Guzzi milyen jól boldogul a klasszikus gépeivel, a marketingesek ott sem késlekedtek: 2011-ben Japánban, 2013-ban Európában is bemutatták a nagy, léghűtéses sornégyesüket.

A két személynek is hihetetlenül kényelmes nyeregbe ülve azért látni, hogy a 21. század terméke ez: modern hatású kapcsolókkal szerelték fel, egészséges átmenetet alakítva ki a múlt és a jelen naprakészsége között. A tömegcsökkentés miatt pár fémnek ható elem is krómozott műanyag – nem ész nélkül mentek rá a retróra, okosan kiszámolták nem csak a műszaki, hanem a gyártási optimumokat is.
A kormány szögén érezni, hogy inkább a kényelmet kereső motorosoknak szánták, aránylag magasra húzták, tökéletesen egyenes derékkal vezethetünk. Az irányítás példás – a súlypont közelében a fenék, testtel is dolgozhatunk, de a finom ellenkormányzást is örömmel veszi a mélyebbre döntött kanyarokban. Kellemesen visszafogott 140-es gumi került hátra, részben ennek köszönhető, hogy könnyedén, agilisen haladhatunk, egyáltalán nem gondolva arra, hogy mekkora gép van a fenekünk alatt.

A biztonságért a kedvelt hondás kombinált ABS dolgozik. A blokkolásgátló hangolása nem sportos, a túramodelleken megszokott módon működik – a fékrendszerrel együtt remek egységet alkotnak. Ekkora blokkból sokkal több erőt ki tudtak volna hozni, de megelégedtek a kilencvennel lóval – cserébe alacsony fordulatról is úgy húz, mintha egy villanymozdony lenne alattunk. A 93 Nm-t hatfokozatú váltón segítségével oszthatjuk be.
A modern befecskendezőnek hála, nem kell iszákosságtól tartani, lazán öt liter körül marad az átlag, ha észszerűen közlekedünk. A koncepció amúgy is nyugodtságot sugall, 90 és 120 között tökéletesen érzi magát nem csak a gép, hanem a vezetője is. 
A kellemes, klasszikus motort keresőknek jó választás a CB1100 – sokkal kevésbé nyűgös fenntartani, mint egy régit, sőt, figyelembe véve a CB750 veterán árait vagy a nyolcvanas évekbeli 900-as bekerülési és felújítási költségeit, olcsóbb is. Mi is azoknak ajánljuk ezt a csodás négyhengerest, akik nem akarnak maguk körül komplikálni semmit, csak felülnének valami szép motorra és motoroznának egy istenit, stílusosan és kényelmesen.

2020.02.19