Jól esik a virgonckodás - Yamaha MT-09, 2018 -

Elég a szemébe nézni, a fenevad legyőz: amilyen erős LED-eket szereltek a Yamaha MT-09-re, ez nem is csoda, hisz jóformán a falon átvilágítanak a fényforrások. A menetbiztonság mellet a karakter is adott: aki egyszer megpillantja ezt a meztelen gépet, örökre megjegyzi. Mi azon sem lepődünk meg, ha a kívánságlistájára is felírja.

Az utóbbi tíz év egyértelműen a sportos nakedeké volt. Szinte az összes gyártó ebben a kategóriában látta a lehetőséget, így zseniális konstrukciók várnak a motorosokra, ha az erő, a jó vezethetőség és a kényelem azok a szavak, amelyek szentháromsága a legnagyobbat nyomja a latba vásárláskor. Az MT-09 sem véletlenül a kategória egyik legnépszerűbbje: nem csak mutatós, de a viselkedése is kitűnő.
Az általunk is kínált változat arany futóműve, szexi kék színei a szerpentinen túl a parkolóban is cefet jól mutatnak – a sportos részletek, a modern műszerek, a mokány hátsó rész olyan apró figyelmességek, amelyeken akkor is jó végignézni, ha már levettük a dzsekit. Külön plusz pont, hogy a Yamaha a következő indításkor is még észben tartja a legutolsó beállításokat, tehát olyan motortérképet és kipörgésgátló-szettingget ad, amivel letámasztottuk.

A csúszókuplung és az R1-ről átcsent gyorsváltó is olyan csemege, ami nem csak leírva néz ki jól, de motorozás közben is hasznos vagy éppen biztonságos. Bármilyen vehemensen rugdossuk vissza a fokozatokat, nem csúszik meg a hátsó gumi, és akkor sem kell elvenni a gázt, ha lendületből felkapcsolunk; a CP3-as kódnevű háromhengeres amúgy is nagy barátja a fickós kigyorsításoknak.
115 lóerő, 87 Nm nyomaték, de a lényeg nem a számokban, hanem a hangolásban, az elementáris erőben van, amely azt sugallja, sosem fog elfogyni. Fickósan indul, de nem csak lent van benne kraft. A fordulatszám növekedésével úgy teljesedik ki, mintha epoxygyurmával ragasztanák rá az újabb és újabb izomkötegeket. A tiltás 11500-as fordulatnál van – ha kihasználjuk a gyorsváltót, maradandó élmény az MT-09.

A 2018-as modellévben a vázhoz nem nyúltak, csak a segédváz változott, magasabb lett a far, jobb az üléshelyzet. A fejre állított KYB villa és az ugyancsak minden irányba állítható Öhlins rugóstag és kormánylengéscsillapító felsőpolcos elemek, de a fékrendszer is megér pár jó szót: a radiálisan rögzített négydugattyús monoblokk nyergek nem csak hihetetlen nagyot fognak, de példa értékűen adagolhatók is.
A riding mode kapcsoló háromféle beállítást kínál, annak függvényében, hogy csak kicsit vagy nagyon szeretnénk rosszalkodni – a leghegyesebbhez nagyon jól jön a kipörgésgátló azoknak, akik nem az amerikai dirt track pályákon szívták magukba a keresztbe csúszós motorozás motorolajjal felütött anyatejét.

Az MT-09 nagyon sok motor egyszerre. Lehet vele túrázni, de pályán is megállja a helyét, jól néz ki a körúton, de tiszteletet vált ki a Mátrában is. Négy gép egyszerre, egy áráért? Még azoknak is megéri, akik sosem vágytak virgonckodásra – pedig ilyennel jól esik néha egy kis entyempentyem.