Kicsi, de nagyon csinos - Suzuki GL125 Marauder -

Ha kellő távolságból nézzük, vagy ha nem parkol mellette egy ismerős arányú személyautó, tényleg úgy néz ki, mit egy hatalmas cirkáló. Ebben rejlik a 125-ös Marauder zsenialitása – nem egy kismotorra akasztottak felnőtt télikabátként mindenféle elemeket, hanem fogták a legnagyobb cruisereiket és ízlésesen, tulajdonképpen méretarányosan annyit kicsinyítettek rajtuk, hogy a kis GL piszok jól nézzen ki. 

A japán gyártók közül a Suzuki mutatta meg elsőnek, milyen egy gyári custom, ha ízléses. Amíg mások barokk angyalokat meg gusztustalanra hizlalt lépcsős nyergeket aggattak a gépekre, ők meg merték építeni azt a léghűtéses 1400-as V2-est, amire a mai napig dizájnikonként tekinthetünk.

A formanyelvet tovább vitték a remek 750-es és 800-as sorozatra, majd szép sorban több kategóriában is megmutatták, hogyan kell kinézni a klasszikusoknak. Amikor a nagy Marauder megjelent, szinte elébe mentek a power cruiserek divatjának – ebbe, a kis 125-ös gépükbe is bőven jutott a custom génekből, így a VL remek példája annak, hogy a szépség és a vagányság nem köbcentifüggő.

A GL legnagyobb előnye, hogy egy normál növésű ember is kényelmesen elfér rajta. Sokak számára a kérdés inkább az ereje - mire elég a 124 köbcenti? Az autópályán értelemszerűen nem ezzel fogunk hótolózni a belső sávban, de a 12,5 lóerő az országutakra, munkába járásra, nyugodt kirándulásokra bőven elég. Akik most ismerkednek a motorozással, vagy ingázáshoz nincs szükségük három mázsa feletti óriásokra, bátran vessenek szemet a Suzukira, mert pofásabb a robogóknál és komfortosabb a kis enduróknál is.
Öröm körbejárni a GL-t: ahol kell, ott csillog, ahol van látnivaló, ott érdemes elidőzni, mert szép, igényes részletek is vannak a négyütemű, egyhengeres, acélvázas motoron. A formatervezők nem estek át a ló túlsó oldalára, elegánsan visszafogott, nem tűnik attól röhejesnek, hogy egy nagyköbcentis powercruiser bonsai változata. A nyereg alacsonyan van és kényelmes, a kormány széles, a tank és a sárhányók vonala mesteri – a hangja sem rossz, kellemesen dohog, és fordulaton is izgalmasan morajlik.
A geometria jól sikerült – a villaszög lapos ugyan, de az utánfutást és a tengelytávot úgy alakították ki, hogy jó egyenesfutással, de mégis agilisen haladhatunk. A 125 kilós tömege kedvező, számadatként értelmezve is magában hordja a jó manőverezhetőség ígéretét, de a forgalomban terelgetve is elégedetten bólogathatunk a sisakban.
Nincs rajta semmi bonyolult: az első, szimpla tárcsafék ereje teljesen korrekt, a pofás hátsó dob is adagolható, nem érezzük gyengének nagyobb lassítások alkalmával sem. A 16-os első kerék már szemre is mutat, de a kevésbé jól sikerült hazai aszfaltozások hibán is könnyedén átgördül. Hátra, a stílus követelményeinek megfelelően ballonosabb gumit kapott: a 15-ös abroncs kellemesen buci, képes kiegészíteni a 13 centis rugóutat is.

Nagyon magas embereknek nem ajánljuk, de az átlagos vagy az alatti testmagassághoz tökéletes a nyolcadliteres Marauder. Két személy is elfér rajta, bár akkor az ereje már kevéske – cserébe normál üzemmódban még három liter benzint sem kér, így nem csak a szépségét, hanem a takarékosságát is élvezhetjük a mindennapokban.

2021.07.26