Kolbászzsíron fordítunk a kanyarban - Honda CB600F Hornet, 2007 -

"Apám, ez magától veszi be a kanyarokat, olyan könnyű vezetni, mintha bicikliznél!" - magyarázta minap a kedvenc börzsönyi szerpentinem fölötti parkolóban az egyik srác a másiknak. Kortyoltam a hideg forrásvízből, s felidéztem 2007-et, amikor először volt a fenekem alatt ez a hatszázas Hornet. Beláttam, valami nagyon hasonlót érezhettem én is.
A szín kolbászzsír-metál. Biztos van valami szebb elnevezése is a nemzetközi vevők miatt, de mi szólhatna jobban az átlag magyar férfi szívéhez, mint a jó paprikás sertéshús és szalonna bélbe töltve? Az idomokon a nap is elhasal – nagy kár, hogy aránylag ritkán mer ilyen bátor lenni a Honda.
Az 1998-ban bemutatott előd, amely 2000-ben és 2002 végén is diszkréten felfrissítettek, szintén a Hornet nevet viselte, sokak kedvence lett – a forma telitalálat volt és a technikai alapok sem adtak okot a panaszra. A japán piacon már rég működött a recept: pörgős, 250 és 400-as sportmotor blokkokat dolgoztak át, hogy utcai vázban mutassák meg, mi a betyárság. A 600-as pont ezt tudta: lapon fordult, ha kellett, a lámpától elsőként jött el, közben a formája a jobboldali hajszárítócsővel együtt is magában hordozta azt letisztultságot, amit minden motorkerékpárt szerető ember értékel már vagy 120 éve.

A 2007-es új modell érkezését nem az erőhiány indokolta: a konkurencia fejlesztései és a szigorodó normák megkövetelték, hogy legyen aluváz, jobb futómű vagy éppen injektor. Megjelenésekor a fejidomára azt mondtuk, hogy loholnak a Kawasaki után, ám az idő a Hondát igazolta, 11 év távlatából sokkal időtállóbbnak bizonyult a formatervük. A lámpamaszk érdeme a jó szélvédelem – meglepő hatékonysággal dobja el a menetszelet a sisak elől, csupán nagyobb sebességnél kezd hiányzó lenni valami tisztességes plexi.
A CBR600RR-ből származó négyhengeresen befecskendező dolgozik, így az olyan retró apróságok, mint a szivató, már nem részei az indítási procedúrának. 102 lóerővel gazdálkodhat a motoros: az élmény tipikusan „haccázas” – a fordulat gyorsan ugrik fel, szorgalmasan dolgozik a boka, hogy a 63 Nm-es blokk mindig az erejénél legyen. Ha kivisszük kedvenc szerpentinükre, indulhat is a torna. Pillekönnyen fordul a 173 kilós motor, jó gumival nyoma sincs felegyenesdési hajlamnak vagy bizonytalankodásnak. A fékrendszerről ugyancsak korrekt, rossz szavunk sem lehet rá. Egyszerűen ott van, teszi a dolgát, a Nissin dugattyúk diszkrétek és toleránsak is.
Ha jellemezni kéne az 1435 milliméter tengelytávú Hornet viselkedését, talán a „magától értetődő” lenne a megfelelő kifejezés. Itt nem kell variálni, matekolni vagy éppen küzdeni – egyszerűen ránézünk a kanyar kijáratára és már ott is vagyunk, adjuk a gázt, s fordítjuk a Hornet orrát egy újabb remek ív felé. 
A 19 literes tank kiképzése elsőrangú, tökéletesen tarthatjuk magunkat combbal is, ami a nagy fékezések alkalmával életmentő lehet. A 2007-es széria nyerge lényegesen kényelmesebb az elődnél, de számos hondás szerint a 650-es utódot is veri; nem véletlen, hogy gyakran látni párokat teljes békességben motorozni a CB600F-en. A befecskendezéses blokk fogyasztása akár öt literre is lemehet – persze, ha gyakran odaforgatjuk a tizennégyeres leszabályozáshoz, ez az érték tisztán teoretikus marad.

2018.04.26