Közepes, de nem középszerű - Suzuki GSR600, 2006 -

A kétezres évek közepén a Suzuki nem szűkölködött utcai középkategóriás modellekben – az SV650 verziói a kéthengeresek, a Banditok meg a sornégyesek rajongóinak kedveztek. Amikor mindenki azt várta, hogy ezeket szedi ráncba a gyár, inkább bemutattak egy új modellt, ami azonnal sikeres lett.

2006-ban bizonyították, hogy fontos nekik a hétköznapi motorosok széles tábora: miután megjelent, sokan azonnal a szalonokba indultak, hogy a korrekt árú, remek kiállású motort hazavihessék. A titok egyik nyitja a formaterv volt.

Sokaknak a retinájába égett a 2001-es tokiói motorkiállításon láttott vadállat. A Hayabusa blokkjára még turbót is akasztottak – a bitang technikai alapot friss és agresszív formaterv tette tökéletessé. A feltöltős B-King azonban csak a Suzuki belsős poénja maradt – a Baby Kingnek becézett hatszázas azonban kis csúszással, de a boltokba került. Később kiderült, ezzel a piacot monitorozták, hiszen a lelkes fogadtatásnak hála egy évvel később, a nagytestvér is megérkezett, igaz, a közbiztonság miatt a turbót lehagyták róla.

Ami hátulról négy mokány kipufogónak tűnik, optikai csalás: a két szélső a dob, a két középső viszont a hátsó lámpa – nem rossz, de a kortárs olasz motorokat nézve találunk ennél bátrabb megoldásokat is. A külsőn túl a soros négyhengeres blokk is a GSR mellett szól: a 2004-es GSX-R600-ból származó blokk lelkesen forog, mint egy lelkes spániel, úgy veszi a gázparancsokat. A sportgépez képest simítottak a karakterisztikán: korábban éri el a nyomatékcsúcsot, toleránsabb és praktikusabb, mint a pályára optimalizált unokatesója.

A 93 lóerő pont elég, pláne, hogy rendkívül széles fordulatszám-tartományban használhatjuk a gépet. Akár 14 ezerig felhajszolhatjuk, ha éppen olyanunk van, de már négyezer felett nagyon kezes a GSR. A tűzijáték persze valahol 8000 táján indul be – a 38 milliméter torokátmérőjű dupla pillangószelepes injektor megegyezik a GSX-R-re szerelt rendszerrel.

Nem csak egy összelegózott akciós modell: az új fejlesztésű, szemnek is tetszetős váz alumíniumból készült, igazodik az új stílusú dizájnhoz. A központi rugóval megtámasztott lengővilla is csinos – a futómű állítható, a motor teljesítményének megfelelő. A streetfighter hullám utánérzéseként megjelenő széles kormány mögé jól esik beülni, a nyereg két személy számára is kényelmes.

A formatervezők ügyeltek arra, hogy ne csak üres dizájn legyen a sok műanyagelem – a trükkösen formált lámpamaszk szélterelőként is működik, még az autópályatempónál is érezhető a jótékony hatása. Nagyobb tempónál hat liter fölé csúszik a fogyasztás, de normális országúti haladásnál 4,5-tel is beéri a hatszázas.

A rövid tengelytávú, fordulékony gép még most, 10-12 év után sem vált unalmassá, van annyi lelemény a külsejében, hogy még mindig kitűnik a tucatmotorok sűrűjéből. A lényeg azonban a viselkedése, a vezető felé sugárzott hangulata: nem csak a szemnek kedves, de van benne annyi dög, hogy a motoros szívéhez is szóljon.

2019.01.23