Ma már senki sem harcol így - Honda CB-1, 1989–1990 -

A túl nehéz és túl erős motorok korában hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, milyen megbabonázó is a nyélgázélmény. Beszúrjuk a kanyarba a könnyű gépet, a sisakból kikacsintva felmérjük mi vár ránk, majd koppanásig rácsapjuk a gázt. A gép felüvölt, de lehet, hogy mi is kurjantunk egyet a bukóban.

Egy modern utcai gépen, a 100 lóerő fölötti motorokon ilyeneket már kétszer meg kell gondolnunk – ha fél centivel nagyobbat tekerünk a markolaton, lehet, hogy már a fákat vagy a sárga buszt találjuk meg az ideális ív helyet. Néha, átülve egy olyan motorra, mint a Honda CB-1, eszünkbe juthat, hogy a motoros élmény és a lóerő nem okvetlen vannak kapcsolatban egymással. Az idén 31 éves modell, az NC27 olyat tud, amit ma, a szigorúan vett jogsikategóriák korában már nem vehetünk meg újonnan.

A soros négyhengeres 399 köbcentis blokk 55 lóerőt ad le. Mindezt olyan fordulatszám orgia kíséretében teszi, amilyet csak a régi versenymotorok tudtak – ez nem is véletlen, mert a konstrukció pályákon, klubversenyeken is bizonyította a mérnökök zsenialitását.

Végsebessége 190 km/óra, amelyhez 13500-as fordulatot kell elérnie a motornak. Az, hogy ezekből a sornégyesekből még három évtized után is találunk ilyen jó állapotú példányokat, többek között annak a mérnöki gondoskodásnak köszönhető, hogy kifejezetten bombabiztosra tervezték a folyadékhűtéses blokkot. Számos rajongót szerzett az egyenes fogazású fogaskerekkel szerelt DOHC vezérlés – lehet, hogy gyártani drágább, mint a szíjas vagy láncos változatokat, de élettartalmuk sokszorosa azoknak. Nem véletlen, hogy az NC27 kapcsán gyakran felmerül az elpusztíthatatlan jelző.

Mindössze két évig gyártották, Japánban nagyon hamar kultuszmotor lett, de az amerikai piacon még évekig próbálták eladni a megmaradt darabokat. Mostanra sajnos elfogytak – nem kellett sok idő ahhoz, hogy a motorosok rájöjjenek, milyen elleálló és zseniális szerkezet. 
Blokkját az NC23-as modellkódú CBR400RR-től örökölte – a hengerfejet átdolgozták, de a kisebb szelepek és a picivel alacsonyabb kompresszió utcai használat esetén kifejezetten jól jönnek. A tömege alig 180 kiló némi benzinnel, így nem nagyon kell küzdeni vele a parkolóban, vagy a szerpentinen.

A futóműve a mai világban sem számít rossznak, így aki szereti mélyre döntve bevenni a kanyarokat, imádni fogja. A hatfokozatú váltón zongorázva tökéletesen uralhatjuk a fordulatszámot: gáz, fék, sprint, gáz, fék, még nagyobb sprint. 

Annak ellenére, hogy ez egy sportos koncepció, nem gonosz, nem öl meg. A CB-1 rendkívül kezes, ereje pont annyi, hogy a versenyhangulatot az élettel összeegyeztethetően adja át. Ülésmagassága alacsonyabbaknak is megfelel, de a kormány elhelyezése és a lábtartók pozíciója miatt nagyobbaknak sem kell kuporognia rajta.

Az NC27 az olyan idők tanúja, amikor még nem a szigorú EU-s kategóriákhoz igazodtak a motorok. A régi időkből igenis maradt valami – és amilyen megbízható a CB-1, még egy darabig itt is marad velünk.

2020.08.27