Nagy test, nagy élvezet - Yamaha MT-01, 2005 -

Szamurájokkal, óriási dobokkal teátrális hangulattal reklámozták. Aki soha nem próbálta, azt gondolhatja, az egész hajcihő az MT-01 körül valami őrületes parasztvakítás volt, de nem: a dobok tényleg dübörögnek, mi meg tényleg szamurájként durranunk bele a kanyarokba.
A tank és a mellé húzott váz, mint valami páncél emelkedik ki – felületes szemlélőnek kicsit kényelmetlennek, kifeszítettnek tűnhet az üléspozíció, ám egy normál felnőttnek meglepően jól kézre áll minden, igaz, egy cseppnyi agresszió mindig marad benne. Erről nem csak a széles kormány-ülés-lábtartó háromszöge tehet, hanem a dübörgő kéthengeres is, amely 1670 köbcentije ellenére mohón reagál minden gázparancsra.
A Yamaha MT-01 rezeg. Nem merevvázas chopperként, hanem úgy, mint egy masszázsfotel, csak itt a végén van happy end, beletartozik az árába a százszázalékos élvezet. Rezeg az ágyék alatt, vibrál a csuklónál, és vajon hol találkoznak a hullámok? Igen, a szívnél – elég pár perc együttélés, hogy a billentyűk, a pitvar és kamra együtt pulzáljanak a dugattyúval és a szelepekkel.
Az máig népszerű MT család legnagyobb tagja ez: badarság lenne azt állítani, hogy szélességével és 250 kilójával a körúti kínlódásra való, de ahogy akad egy kis hely, jön pár lankás kanyar, a Yamaha megelevenedik: 150 Nm nyomatékkal a fenekünk alatt egyszerűen lehetetlen elhinni, hogy van csata, amit ne nyerhetnénk meg. 
Ugyan kapható volt idehaza Akrapovic kipufogókkal is – istenem, milyen szépen harákoltak azok – de a széria dobok is szerelmetes dünnyögéssel kísérik utunkat. Ha az autók nem is húzódnak le előre, de a gyalogosok keresni kezdek, honnan jön a mellkast megböködő frekvencia; igen, az MT-01-et tizenhárom évvel a bemutatója után is ugyanúgy megbámulják, mint 2005-ben.
Mérete ellenére nem félelmetes. Jó vezethető, remekül fordul, nem akar felágaskodni buta gázadásra sem. Nyomatékgörbéje hihetetlenül lineáris, 1500-as fordulattól 5000-ig jóval 100 Nm felett van. Hogy érzékeltessük a menet közbeni V2-es dübörgést: ötösben 130-nál 2900-at forog. Ha a mutató belenyal az 5000-be, mi már átléptük a kétszázat. 
A nyomórudak tokjai olyan vastagok, hogy a fotómodellek fogyózni kezdenének ilyen combok miatt. A yamahások nem nulláról fejlesztették: alulvezérelt blokkja a léghűtéses Road Warrior cruiserből ismerős, ám pont annyit nyúltak bele, hogy 90 lóerejével soha ne mondhassa rá senki, hogy unalmas. Megjelenésekor a gyáriak a nyomatéksportoló kifejezést próbálták ráhúzni, pedig sokkal egyszerűbb lett volna élménymotornak hívni: pár perc alatt egy hétre való energiát táplál belénk egy túlpörgetett munkás hét után.

2018.06.19