Nagyban játszik - Suzuki VZR1800, M1800R, 2007 -

A katalógusokban meg a divatlapokban jól mutatnak a pilicke lányok, de legtöbben mégis a formás, kerekebb, életvidám nőkkel mennénk táncba. Nem véletlen, hogy a gyárak sem a hetvenes évek slank choppereit kínálják, hanem az ívekkel cicomázott cruisereket, amelyeken jóllakik a szem is.
Amikor a VZR 1800 megjelent, minden motoros felkapta a fejét. A klasszikus értékek keresői azon, milyen rafináltan újították meg a cirkáló stílust, a sportos figurák meg arra, milyen agresszív és figyelemfelkeltő lehet egy óriási V2-es.  
2006 nyarára szinte kifogytak a készletek a majd’ kétliteres Intruderből: nem csak az árképzés volt remek, de a piac két kézzel kapott egy olyan gép után, amin látszott, hogy a custom-világ powercruiser építői inspirálták a formatervezőket. Új volt, nagy és vonzotta a szemet.
Nagy feneket kerítettek neki: a 240-es hátsó gumi egy széria gépen többet jelentett sima meglepetésnél. Semmit sem apróztak el: a masszív első villa, a szokatlan, ám pofás lámpamaszk, a bődületes blokk meg a látványos kipufogók azt is rabul ejtették, aki semmit sem konyított a motorokhoz – hiába telt el bő tíz év a megjelenés óta, az M1800R külseje máig aktuális.
A digitális fordulatszámmérő csak egy ív a kormány fölött, a sebességmérő viszont klasszikus, analóg, amely természetesen a tankon kapott helyett – vannak olyan kötelező crusier-jegyek, amiket kár lenne elhagyni. A másik ilyen a V-elrendezésű kéthengeres. Morgós és buffanós az 1783 köbcentis folyadékhűtéses DOHC négyütemű. Amikor alapjáraton remegteti a viakolor burkolatot, mindenki egy Nohab mozdonyra asszociál – miután túlesünk a rövid egyesen, legalább úgy is húz majd a Suzuki, mint a MÁV pompás, jó karban levő mozdonya.
Izomból oldunk meg minden feladatot: 124 lóerőt ad le, így a széles, egyenes kormányba kapaszkodva tekintélyes sprintekre csábít az Intruder – ezt leginkább a gumi bánja, igaz, a vastag fekete csík sokáig emléket állít majd a gyorsulásnak.
A motorfék bődületes, szinte csak az utolsó pillanatban dolgoztatjuk a radiális, négydugattyús féket. Nem túlzás a hasonlat, de olyan a 151 Nm-es blokk mögött kapaszkodni, mintha egy alaposan felajzott rinocérosz hátán robognánk a szerelmesen pislogó nősténye felé. Semmi sem történik kicsit, minden nagyon intenzív – az M1800R néven is ismert motor nem a szerény és visszahúzódó gazdáját keresi.
Ugyan a kardánnal hajtott gép megfutja a kétszázat, de 130 fölött már megcibálja a sisakot a menetszél. A legjobban 110 körül érzi magát a V2-es, azzal a tempóval páratlanul közvetíti gerincünk felé a „világból kimegyek, kétszer” életérzést. 

2017.07.18