Nyomaték? Végtelen, plusz egy! Kawasaki ZZR1100, 1993 -

Mindannyian ismerjük a kifejezést, hogy „nyomatékból megoldani”. A legjobb motoros élmények egyike, amikor pánikszerű visszakapcsolások nélkül, csuklómozdulatra kezdünk el durván gyorsulni – ennek a csodának máig az egyik legpompásabb képviselője a Kawasaki ZZR1100. Lehet, hogy azóta vannak erősebb, szebb és könnyebb gépek, de az, amit a legendás japán sporttúrázó tudott, a mai napig figyelemre méltó.

A kilencvenes évek csemegéit most kell begyűjteni. Ha nyitott szemmel járunk, találunk nem leélt, nem szétgyilkolt példányokat – ezek öt-tíz év múlva már nem lesznek elérhetők, vagy legalábbis nem ilyen áron. A befektetés mellett a használhatóság sem mindegy, hiszen számos szakértő véleménye szerint pont a második évezred utolsó dekádja volt az a korszak, amikor anyaghasználat, igényesség és tartósság szempontjából csúcson volt a motoripar. És hogy miért egy ZZR-t ajánlunk a gyűjteménybe?
A Kawasaki időről-időre úgy dönt, hogy ideje elkészíteni a világ leggyorsabb gépét. A nyolcvanas évek végén pont egy ilyen hullám tetőzött, így a ZX10 felfúrt blokkjával, rövid fejlesztési periódus után 1989-ben megjelent a teljesen burkolt jármű, ami sokáig etalon maradt azok számára, akik az elérhető tempót és a maximális kényelmet egy motoron szerették volna megkapni.
Ugyan a műszerfalon levő 320 km/óra diszkrét túlzás volt, de a 285-ös végsebesség miatt sem kellett szégyenkezni, pláne, hogy a szériamotorokon itt debütáló Ram-Air rendszernek hála, benne volt mind a 150 lóerő. Nem ez volt a piac legkönnyebb gépe, de az eladását nem a tömeg, hanem az ára nehezítette – sokkal drágább volt a legtöbb japán kétkerekűnél, igaz, számos olyan igényes megoldást vonultatott fel, amik ma sem alapértelmezett jóságai a kínálatnak.
A fényezés kiemelkedő volt, de a műanyagok alatt a futómű is tartogatott remek, állítható elemeket, aminek hála kifejezetten jól vezethetőnek számított a ZZR, amelyet egyes piacokon ZX-11 néven is forgalmaztak. A mai, feleslegesen kipörgöttet piacon szinte hihetetlen, hogy királyságát 1996-ig megőrizte, hiszen a Honda CBR1100XX megjelenéséig nem volt ellenfele – tegyük hozzá, a 10,43-as negyed mérföld mai is extrém gyorsulási értéknek számít. Rágjuk meg jól a szavakat: 402,3 méteren képest volt 211,45-re felszívni magát!
Az 1052 köbcentis folyadékhűtésű, 16 szelepes négyhengeres igazán tradicionális konstrukció – annak az érának a szülöttje, amikor még nem spórolták el az anyagot – össze is jött a 249 kilós száraz tömeg. A 76 mm × 58 mm furat löket arányú, hatfokozatú váltóval szerelt Kawasakiból sajnos kevés maradt meg. Sokuk az út menti árokban végezte, de volt, amit amatőr gyorsulási versenyeken kínoztak: egykor a magyar bajnokságban is találkozhatunk sikeresen szereplő példányokkal.
Aki egy veterán erőgépet szeretne, amivel túrázni és sprintelni is egyaránt lehet, jó helyen jár – két személynek is kényelmes, bár a széles hátsó farrész miatt nehéz öblös koffereket szerelni rá. Ezt leszámítva mindenben ideális jelölt azoknak, akik tesztoszteront kipárolgó, karburátoros izomgépre vágynak. Mi megértjük őket, a ZZR tényleg a kilencvenes évek izgalmas csodafegyvere.