Nyomatékból jövünk ki a kanyarból - Suzuki SV1000S, 2004 -

A kilencvenes évek volt az az időszak, amikor a motorosok és a gyártók újra felfedezték a V2-s sportmotorok varázsát. A sornégyek hegemóniája után izgalmas volt a változatosság – az olaszok a superbike világbajnokságon megágyaztak a sikernek, amiből a japán gyártók sem akartak kimaradni.

Ennek, mi, motorosok csak örülhettünk – nem csak a működési karakterük csodálatos, hanem a hangjuk is. Amikor egy szerpentinen valami nagyköbcentis V2 énekel, az bizony könnyen megbabonázza nem csak a vezetőt, hanem a környezetét is. A Suzuki SV1000 ebben az érzelemkeltésben nagyon jó: egyik oldalról vagány, a másikról meg praktikus és használható.
A korszak meghatározó járműve a nagy SV – nem mondanánk rá, hogy sportgép, bár nem egy embert láttunk ilyennel pályázni. Inkább amolyan univerzális adrenalinpumpa, ami remekül illeszkedik a Ducati 851 által megkezdett, a Honda VTR1000 és a Suzuki TL1000 által folytatott sorba. Ez utóbbi sajnos kihagyott ziccer lett a gyár történetben – az, hogy nincs jó híre, finom kifejezés, így a menedzsment is tudta, hogy öt évvel annak bemutatója után kell valami, ami lefertőtleníti a sebeket.
A 2003-ban debütált a 996 köbcentis, folyadékhűtéses, 90 fok hengerszögű SV. A korszellemet tekintve tulajdonképpen sikerre volt ítélve, pláne, hogy több mint háromszáz műszaki megoldást gondoltak át az elődhöz képest. Hogy a költségeket alacsonyan tartsák, a raktárban is körülnéztek: az idomok gyakorlatilag megegyeznek a 650-es kistesóval, de a futómű és fék terén sem ragaszkodtak a nagy megfejtésekhez. Ha a 46-os szárakkal szerelt rendszer jó volt a GSX-R 600-ra, ezen is megállja majd a helyét, gondolták, és igazuk lett.
A kéthengerest Dual-Throttle Valve befecskendezőrendszer eteti, a fogyasztás 5,2-5,6 liter körül tartható normális használat mellett. A konstrukció bevált, túrázásra és élménydús kanyargásra egyáltalán jól használható az ezres. A térhálós alumíniumváz 1430 milliméteres tengelytávot kínál, de a tömeg sem vészes, így 210 kilójával a Suzuki sokrétűen képes megcsillogtatni az erényeit.
A 2004-es modell már alacsonyabbra szerelt lábtartóval érkezett, ezért valamivel kényelmesebb az első évjáratnál. Jelentékenyebb ráncfelvarrást csak egy évvel később kapott, amikor az új vezérműtengelyek, a könnyített lendkerék és megnövelt kompresszió miatt hangyányival fickósabbá vált. Nem volt persze jelentős különbség, ez a verzió sem számít gyengének a maga, főtengelyen mért 123 lovával. A 100 Nm-es forgatónyomaték viszont beszédes adat, jelzi, hogy a 17-es kerekeken gördülő SV1000 igazi élményeket kínál – ebben a fék is barátja a vezetőnek, hiszen az első kerékhez szerelt dupla 310-es tárcsa a négydugattyús nyergekkel elég tisztességesen lassítja az ideális ív felé közeledve a gépet.

2025.02.28