Sokat fogyott, de még így is hatalmas - Honda F6B -

Az amerikai kereskedők állva ünnepeltek, amikor a normál Gold Wing alapján megszületett a szexin levetkőztetett hathengeres. A tomboló baggerhullám csúcsán a Honda is részt követelt a piacból, ezért bemutatta az 1800-as F6B-t.

Talán a fiatalabbak is emlékeznek a hathengeres cruiserükre, az F6C-re. Annál is fogták a GL technikáját és megcsinálták a cirkálók non plus ultraját. Ugyan a gép nem lett kasszasiker, de a tulajdonosok a mai napig áradoznak róla, nem véletlenül. A 2012-ben bemutatott F6B-ben viszont az utolsó betű a baggert jelenti: az amerikai eredetű stílus a dobozos, fejidomos cirkálót jelenti, amibe egy kis sportos tuning vagy cicásított megjelenés simán belefér. Nincs égig érő szélvédő, nincsenek biedermeier szekrény méretű topcase-ek felszerelve – egyszerűek, de maximálisan túraképesek.
A hathengeres bokszerrel szerelt szépség gyakorlatilag pár kulcselemtől megfosztott Gold Wing: kár, hogy korábban nem merték ezt meglépni. Ugyan nagy a segge, mint Kardashiannak, de a motoripar egyik legformásabb feneke került elő a hátsó doboz takarása alól. 

Biztos szomorúak voltak azok, akik háttámlahegyek, karfák, és az ezerpontegy hangrendszerek bűvöletében tudták csak elképzelni a motorozást, de a hosszú és lapos motor viselkedésének jót tett a mínusz harminc kilócska. A fogyókúra ellenére még így is bőven maradt extra felszereltség – elég végig nézni a gombrengetegen, látszik, hogy nem akartak mindent elölről kezdeni, egyszerűbb volt felhasználni a már kész fejlesztéseket és a jól működő elektronikát.
A súlyelosztás remek, annak ellenére, hogy megtankolva 385 kiló az F6B, könnyen mozgatható. Az ülésmagasság csupán 725 milliméter – nem csak alacsonyan ülhetünk, hanem elképesztő kényelemben is. Aki belesimul a jól támasztó nyeregbe, az nem szívesen pattan le róla, kiélvezi, fészkelődik és boldogan ellazul, mint a nagypapák a bőr masszázsfotelek ölelésében. Az utas sem panaszkodhat, hisz gyakorlatilag egy kispad méretű ülőlap várja, csak annál sokkal kényelmesebbre tervezték. Sokkal-sokkal.

A vezető lába tökéletes szögben nyúlik előre: nem talppal támadunk, nincs chopperes kényszer, de a térd még így is tompaszögben nyílik. Az ergonómiának hála, kilométerek százait tehetjük meg zsibbadás nélkül – az ilyen apróságokon érhető tetten a Gold Wing tervezőinek több évtizedes tapasztalata. Nem csak, hogy minden kezelőszerv ott van, ahova az agyunk meg az ujjunk kívánja, de a plusz funkciók kitapasztalása sem igényel sok időt, a jármű az utolsó csavarig logikus, tökéletességre törekvő.

A kuplung hidraulikus, kis erővel behúzható, mielőtt a váltó öt gangjának egyiket kapcsolnánk. Nincs szükség többre: a 167 Nm mindenre elég. A legmagasabb fokozat amúgy is szinte overdrive hatású, mert jóval autópálya-tempó fölött sem kell túl magas fordulattól tartanunk – mindeközben az sem baj, ha véletlenül elfelejtünk visszakapcsolni, mert már ötven fölött simán húz ötödikben.
A futómű hangolása a Gold Wingével azonos: nem feszes, de nem is puha, egyszerűen olyan, mintha egy jól támasztó bárányfelhőn csapatnánk húsz centivel a föld fölött – csak onnan tudjuk, hogy aszfalt van alattunk, hogy látjuk a szürkésfekete csíkot. Az úthibák sem csapnak oda a gerincnek, toleráns és szerethető az F6B viselkedése. 
A kombinált fékrendszer praktikus a nagy tömegű motoroknál. A biztonságot az F6B-nél tovább erősíti a blokkolásgátló. Annak ellenére, hogy utassal simán meghaladhatjuk a hatszáz kilós össztömeget, a lassítás ereje meggyőző – az amerikai piacra szánt bagger felkészült az ottani viszonyokra. Ha nekik jó, akkor mi miért ne imádnánk?

2023.02.20