Sportcsillag vagy csodás műalkotás? - Kawasaki ZX10R, 2004 -

Zöld, erős és gyors – ennyiből mindenki tudja, hogy Kawasakiról beszélünk. Sokak agyába azonban úgy beégett egy bizonyos modell, hogy e három szó hallattán rögtön a kétezres évek elejét brutálisan felrázó ZX10R ugrik be.

Talán egyik modern sportgépe sem állt a cégnek olyan közel a versenyverziókhoz, mint ez: szakítva a hagyományokkal a fejlesztés első lépcsőjében, nem a folyadékhűtéses négyhengerest finiselték, hanem munkaórák ezreit fordították arra, hogy előbb szimulálva, majd a valóságban is elkészítsék az ideális, sajtolt és öntött komponensekből álló alumínium vázat, ami ott erős, ahol kell, ami könnyű és méretében megegyezik egy sima hatszázaséval. A cél a kategóriában is kiemelkedő kezelhetőség volt – sikerült nekik, így a ZX10R igazi legendává vált a sportmotorok rajongóinak körében.

Természetesen a motorfejlesztést sem vették félvárról: a 998-as blokk 43 mm-es szívótorkokat kapott, amikben dupla pillangószelep dolgozott a torpanások nélküli működésért. Külön gondot fordítottak a befecskendező kialakítására, hisz az akkor hagyományos injektorok 120 mikronos cseppjeihez képest itt 70-es méretű üzemanyagszemcsékről beszélhettünk.
Az égés hatékonyságához hozzájárult a speciális gyújtótekercsek mellett a rendkívül kompakt, 12,7:1 kompressziójú égéstér is, ami alatt kovácsolt, erős és nagy hőtűrő képességű dugattyúk dolgoztak. A Kawasaki csúcssportolójába könnyű, titán szelepek kerültek, segítve ezzel a nagy fordulatú terhelések tartós elviselését is. A kipufogórendszerhez is bőven jutott titán: a leömlők és a dob belső része is abból készült.

Az egész négyhengeres rendkívül kompakt, sőt, a magnézium alkatrészeknek hála könnyű is. A tömeget ugyan elspórolták, de a teljesítményt nem: 175 lóerőt tud 11700-as fordulaton, míg a forgatónyomaték 115 Nm 9500-nál. A hatfokozatú váltó precíz, könnyen kapcsolható, fokozatkiosztása utcán is jól használható. Az állítható nyomatékhatárolós kuplung praktikus csemege, hisz meggátolja a hátsó kerék blokkolását durva motorfékezéskor, visszagangoláskor.  
A ZX-10R-re DLC bevonatos, 43 mm belsőcső átmérőjű, teljesen beállítható, felfordított teleszkópvillát szereltek. Ez volt egyébként az első sportmotor, ami szériában hullámos féktárcsákkal készült – vonzotta is a tekintetet a két háromszázas szépség. A radiális felfüggesztésű, négydugattyús féknyergek még most, 19 évvel később is kifejezetten jónak számítanak. Az akkoriban kifejezetten hosszúnak számító hátsó lengővillára 220 mm-es, szintén hullámos hátsó tárcsát és egydugattyús féknyereg tettek.

Ebben a Kawasakiban a célszerűség a varázslatos: nincsenek dizájncicomák, ijesztő robotfejek, felesleges dekorációk: bárki ránéz, láthatja, gyors és erős, minden négyzetcentimétere a győzelmet ígéri. Egy olyan korszak szülöttje, ami talán már sem tér vissza, így akár kordokumentumnak vagy időkapszulának is alkalmas ez a pompás állapotú ZX10R. Nem azt állítjuk, hogy a nappaliban a helye, de aki nem egy szerpentinen akar a fülcimpáján fordulni, modern műalkotásként is tekinthet rá. 

2023.04.22