SUZUKI INTRUDER 125 -

Nem lett gyerekmotor, éppen csak annyit vettek el belőle, hogy a kezdők vagy a nők is megbirkózzanak vele. Tudjátok mitől zseniális a kis Intruder? Hogy mindezek ellenére egy felnőtt férfi is kényelmesen elfér rajta.

A Suzuki még időben ráérzett erre a custom vonalra. A léghűtéses 1400-as V2-esük óriási siker lett, amelyet folytatni tudtak a 800-assal is, igaz, annak hengere előtt már egy aránylag diszkréten beépített vízhűtő-panel vezette el a működés során keletkezett felesleges hőt. A nyolcadliteres VL a tökéletesen gurul tovább a nagytestvérek által megkezdett úton, igaz, hengerei nem 700-700 köbcentisek, hanem 74-74.

Mire elég egy ekkora motor? Tulajdonképpen majdnem mindenre – ha az autópályát kihúzzuk a listáról, helytáll, ahol csak akarjuk. Persze a 13,5 lóerő nem a világot széttépő teljesítmény, de városba, békés országutakra bőven elég azoknak, akik most ismerkednek a motorozással, esetleg az ingázáshoz keresnek valamit, ami igényesebben néz ki a levetett postás-gépeknél, kényelmesebb a kis enduróknál és stílusosabb a robogóknál.

A 125-ös Suzuki ott csillog, ahol kell. Visszafogottan bántak a klisékkel, hiszen igényes, nem túlzó ez a cruiser-köntös. A kötelező formai elemeket hiba nélkül hozza: alacsony az ülés, széles a kormány, bájosan dohog a törpe V2-es, húzza a szemet a króm. A szoknyás sárvédők és a tank kontúrja felidézi a példaképeket – a dizájnerek sikeresen vitték tovább a kilencvenes évek végén, a nagyobb Intrudereken megmutatott arculatot.

A lapos villaszögnek és a tisztességes utánfutásnak hála nem billeg, pontosan és precízen vezethető a VL. Mivel könnyű, a városi tempót lazán felveszi, nem lesz gond, mikor a piros fény kialszik a fölénk belógatott szemaforon. Mivel csak 140 kiló, játszva vezethető. Ahol a nagy cruiserek három-négy mázsás tömegükkel kezelhetetlen monolittá válnak, ott ez még vígan átvág. Az első, szimpla tárcsafék bőven elég ide, a hátsó dob meg kiváló segédeszköz, ha nagyon szűk helyen jön ránk a szlalomozhatnék.

A 18-as első kerék kiválóan perdül át az út hibáin, de egy villamossínt keresztezve sem uralkodik el majd senkin az a pánik, amit egy robogós érez, amikor egy kínosabb akadály elé gördül az apró kerék. Hátul, a 15-ös felni tisztességes, ballonos gumit kapott, így a nem túl hosszú, 13 centis rugóút ellenére sem lesz túl rázós a motorozás.

Két személy is elfér rajta, igaz, ehhez a 125-ös ereje már elég soványka. Egyedül a nagyon magas, hosszú lábú embereknek nem ajánljuk, az ő térdüket elég nagy terpeszbe kényszerítené a tank alatti krómozott panel. Mindenki másnak jó lehet egy ilyen, 2,5 literes fogyasztásával spórolósnak tekinthető gép. Hiszen az, hogy nem szívesen költünk benzinre, még nem jelenti azt, hogy csúnya motorral kell járnunk, nem igaz?