Társa a mindennapokban - Honda CBR250 ABS, 2011 -

Ha tíz évvel ezelőtt annyit mondtunk, hogy 250-es sportmotor, mindenki szaki ijedten tessékelt ki minket a műhelyéből: a félmilliót pörgő japán négyhengeresek ugyan remekül megtervezettek voltak, de a hazai piacon éppen elég rommá vert, széthajtott példány volt, hogy rossz hírét kelthesse a kategóriának.

Nincs okunk pánikra: ez a gép csak nevében mutat hasonlóságot az korábbi évtizedek legendájával. Egykor műkedvelő huligánoknak gyártották szűk pályák kanyarjaihoz, ma viszont ez az egyik legnormálisabb utcai gép a piacon. 1986 óta sokat változott a világ: az egyhengeres négyütemű már a praktikumról szól.

Egyhengeres? Aki a régi, rázós endurókból indul ki, lehet, felvonja a szemöldökét, de oktalanul: a 2010-ben kifejlesztett, 27 szabadalmat jegyző blokk simán jár, csak akkor fut át egy kis remegés rajta, ha már nagyon alacsonyra engedtük a fordulatszámot – beszélget velünk a Honda, érthetően elmondja, ha nem jó neki. A modell természetesen kiegyensúlyozótengelyes, amely egyben a vízpumpát is meghajtja.

Sokan hajlamosak lefitymálni a 250-es gépeket, mondván, hogy kicsik, nem mutatnak a férfi alatt. A CBR-t viszont ügyesen megrajzolták, emberesnek hat, ám zsenialitására jellemző, hogy az apró lányok és a langaléta fiúk is kényelemben utazhatnak az idomok mögött. Ha a komforthoz hozzátesszük a 161 kilós tömeget, remek, kezelhető gépet kapunk.

Csúcsteljesítménye 26 lóerő, amit 8500-as fordulaton ad le. Senki nem állítja, hogy ez fogja felgyűrni az M1 aszfaltját, de a jól kiosztott hatfokozatú váltót használva mindig lesz egy gang, ahol jól húz a CBR. A 24 Nm-es nyomaték megfelel a kategóriában megszokott értékeknek – amit érdemes kiemelni, az a jó fogyasztás: három literrel gond nélkül eljár a PGM-FI befecskendezővel szerelt Honda.

Az egyhengeres izgalmát a technikai érdeklődésűek is átélhetik: az eltolt forgattyústengely-elhelyezés nem szokványos megoldás. Általában a henger középvonala képez metszetet a főtengellyel – ez a dugattyú terhelt oldalán aszimmetrikus kopást okoz. A CBR250 offset építésmódja ezt nem engedi. A dugattyú molibdén bevonatú mikrobarázdákat is kapott, hogy tartósabb legyen az olajfilm a falán, tovább csökkentve a kopást.

A főtengelyt három helyen csapágyazták. A hengerfej szokásos módon négyszelepes, viszont görgőfejes, kettős szelephimba-kialakítással tervezték meg a tömegspórolás és a súrlódó belső felületek számának csökkentése jegyében.

Az ülésmagasság 748 milliméter, ami bátran mondható univerzálisnak, az alacsonyabbaknak is remek – nem véletlen, hogy ennyi hölgy választja társául a jóképű Hondát. Nem csak szép, jól vezethető is: a hagyományos, 37 milliméteres villa és a hátsó kilincsműves Pro-Link rugóstag kedveli a kanyarokat. Elöl és hátul tárcsaféket találunk, de munkájukat blokkolásgátló is segíti – erejük a hétköznapi közlekedést, a szerpentines vidám döntögetést is lazán bírja. A Honda CBR250 nem nagy, nem erős és nem drága, mégis meg tudja adni, amit a magánál sokkal exkluzívabb és izmosabb gépek sem: társsá válik, partnerré a mindennapokban.

Kelt, 2016.03.25.