Red Baron Túraklub Törökbálint - augusztusi túrabeszámoló

Tegnap egy igen hosszú és viszonylag nagy létszámú túrát sikerült levezényelni. Úticélnak Selmecbányát és Besztercebányát választottam. A kora reggeli induláskor egészen szeptember végi hangulatban voltunk, még az sem volt biztos, hogy nem fogunk ronggyá ázni útközben. Sőt, ahogy a radarképre rápillantottunk Törökbálinton, inkább biztosnak tűnt. 22 motorral vágtunk neki a háztól házig 550 kilométeres távnak. Zsámbék és Tát között kanyarogtunk, Esztergomban tartottunk egy rövid káveszünetet, hogy a Dunán keresztül átlépjük a határt és aztán az Ipoly mentén húzzuk a gázt. Itt aztán az idő homlokegyenest megváltozott és kisütött a nap.

Néhol érdemes letérni a főútról és az alig két autónyi széles alsóbbrendű utakat választani. Ugyan kisebb a tempó, de legalább van idő nézelődni. Szinte végig kiváló aszfalt várt minket, de ahol meg nem, ott is folyamatban volt az állapot javítása.

Selmecbánya óvárosában egy órás városnézés és ebéd volt a program. Kifejezetten szépen karbantartott kis ékszerdoboz, hegyekkel körülvéve - érdemes ide ellátogatni. A domborzati adottságai miatt motoros csizmában nem a legkellemesebb a séta, de a hangulat kárpótolt érte.

A másik állomásunk Besztercebánya főtere volt. A csoportos motorozásnál, főleg ekkora létszámmal mindig kihívás a városokban való közlekedés. Lámpák, kereszteződések, csupa olyan objektum, ami szétszabdalja a csapatot. Túravezetőként ezek a legproblémásabb részek. Szerencsére ügyes csapat gyűlt össze és megoldottuk a nehézségeket.

Innen már "csak" a hazaút volt hátra. Ez a túrák legnehezebb része. A táv nem kicsi, az idő fogytán  egy jó hajrával ez megoldható. Lenne. Igen ám, de az ember fárad és nem tud már feszített tempót tartani. Sok ember együtt meg még kevésbé. Meg aztán gépeken lovagolunk, amelyeknél adódhatnak technikai jellegű problémák. A hab a tortán, amikor egy Hondát szerelnek egy Moto Guzziból származó szerszámkészlettel. (szerencsére nem az enyémet) 

Le a kalappal a csapat előtt, hogy különböző tudásszinttel érkezve, mégis eggyé tudtunk kovácsolódni és a problémákat megoldva/tolerálva, mindenki egyben hazaért. Még ha egy kicsit később is, mint azt terveztem. Dehát a kaland adja egy túra ízét!

Tóth Ferenc - túravezető