RED BARON TÚRAKLUB TÖRÖKBÁLINT - Novemberi túra beszámoló

Novemberi túránk, az ősz utolsó túrája, amellyel búcsúztattuk az őszt, a motoros szezont. Az időjárás kegyesnek ígérkezett, napokkal előtte már lestem mit jeleznek előre, de bizakodó voltam 16 fokot és napsütést jósoltak. Reggel szokásos módon fél 10-től a parkolóban gyülekeztünk, így még indulás előtt a láncápolás és tankolás is belefért. Már itt az elején felvilágosítottam a társaságot, hogy a kiírt programtól el kell térnünk, mert a kiszemelt Vendéglő nem tud minket fogadni, így a Csákvári Csárdában tudunk majd megebédelni. Végül 7-en kicsik és nagyok vegyesen indultunk Csókakő felé. Sütött a nap, kellemes őszi időnk volt a motorozáshoz.

Az 1. számú úton haladtunk és letértünk a 811. útra, ahonnan Felcsútnál Vértesboglár felé kanyarodtunk. Nem szerettem volna, hogy megálló nélkül robogjunk csak végig az úton, ezért rövid pihenőt tartottunk az Óbaraki elágazás után lévő emlékhelynél. Ezt a helyet kevesen ismerik, jelentőségéről mit sem tudnak, hiszen semmi sem hirdeti csak egy nagy kő, kis parkolóval. 

Úgy gondolom, hogy egy pár sort, azért megérdemel ez a történet. Endresz György pilóta, és Magyar Sándor navigátor 1931. július 15-16-án az Atlanti-óceánt rekordidő alatt repülték át egy Lockheed Sirius, kétüléses, egyfedelű alsószárnyas repülőgéppel, amelynek neve „Justice for Hungary" (Igazságot Magyarországnak). A gép amerikában élő magyarok közadakozásából épült és a 5770 km-es utat 25 óra 20 perc alatt, 250 kilométer/órás átlagsebességgel tette meg. Sajnos a visszafelé vezető úton műszaki hiba lépett fel, ezért kényszerleszállást kellett végezni így az utazók már nem érték el Budapestet, hanem ehhez a helyhez közeli kukoricásba landoltak.

Térjünk vissza a mi utazásunkhoz. Tehát a pihenő és néhány fénykép után tovább indultunk a Csókakő felé. Nem a szokványos útvonalon közelítettük meg a várat, hanem a szőlőskertek felől, ami így ősszel még szebb. Az út pincékkel és őszi ruhába öltözött szőllő sorokkal volt szegélyezve. A vár előtti fizetős parkolóban álltunk meg a bitumen halom és nagygépek között, mert a várhoz vezető utat ép burkolták. Ebből kifolyólag az erdőben lévő meredek lépcső soron kaptattunk fel a várhoz. Az erdő csodás őszi képét mutatta. A vár folyamatos felújítás alatt áll a Csókakői Várbarátok Társaságának köszönhetően. Jelenleg a Kaputorony, Templom, és a Felső Vár rész látogatható. Csodás kilátás tárult elénk, meg is egyeztünk, hogy egy tavaszi túránk alkalmával is ellátogatunk ide ismét. 

A vártól lefelé nem a „bátrak útját” választottuk, hanem a még meleg aszfalt csík mellett andalogtunk le a parkolóba. Mivel gyomrunk az ebédidő elmulását jelezte, hangos elégedetlenséggel, így a Gánti tanösvény látogatását más alkalomra napoltuk el, és egyenesen a Csákvári Csárda felé vettük az irányt. A csárda parkolóját megtöltöttük motorral, és egyik boxát is még székkel is kellett pótolni hogy elférjünk. Az ebédünk elfogyasztása után a parkolóban már a nedves paripáink fogadtak minket. Lóra pattanva az eső elől menekülve kezdük meg a visszaútat a Red Baron-ba. Néhány km tettünk csak meg, amikor az eső utolért minket kezdetben csak szemelkélve, majd szakadva kisért minket „hazáig”.

A társaságunk több tagja a visszavezető uton levált a csapatról, és egyből haza vette az irányt. Megázva, fázva, megfogyatkozva értünk a Red Baron-hoz, ahol motorjainkat a fedett motorparkolóba tudtuk állítani addig, míg elfogyasztottuk egy jó forró kávét.

Remélem, hogy jövőre is ilyen jóhangulatú túránkban lesz részünk, már készülünk rájuk.

.
A túrákról a www.redbaron.hu honlapon, Facebookon és az üzletben is tájékozodhatsz.

Kertész Viktória, túravezető